Japánmókus
A japán mókus (Sciurus lis) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjéhez, ezen belül a mókusfélék (Sciuridae) családjához tartozó faja.
A japán mókus főleg a Japán szigetek Shikoku, Kyushu és Honshu nevű helyein őshonos. Az északi - és a lombhullató erdők lakójal. Európában, főként Németországban nagy hagyománya van a mókustenyésztésnek, de Szerbiában is vannak sikeres tenyésztők. Kedves, könnyen szelídül,energikus, vicces, állandóan mozgásban van.
Megjelenés és méretek
A japán mókus testhossza eléri a 22-25 cm- t, súlya a 250-450 grammot, a farok hossza kb 20 cm. Kabátja világosbarna vagy szürkés-barna. Télen a bunda megvastagszik, ezüstös színű lesz, és hatalmas fülpamacs növekszik, amely egész télen, a téli bunda levedléséig díszíti a mókust. Így az egyes egyedek színei elég válltozó képpet mutatnak. A hasi szőrzet mindig fehér. A tenyésztett állatok között sokféle színmutáció előfordul, köztük az albínó is, de ezek a mókusok gyakran siketek, vakok, vagy siketek és vakok. Bozontos farka csodaszép, segíti az ugrásokat és mászást egyensúlyozó szerepével. A lábak rövidek és végükön a négy lábujj van, amelyeken az éles karmok segítenek a mászásban, kapaszkodásban.
Viselkedés
A mókusok a ketreces tartásban az ellentétes nemű egyedek jól eltűrik egymást, összebújva alszanak, ritkán veszekednek, nagyon szépen elvannak egymás mellett.
A mókusok nagyon jó mászók, ugrásaik hossza a több métert is eléri. Az erdő talajára ritkán jön le.
A japán mókus nem alszik mély téli álmot. Gyakran felkel enni, inni. Nagyon sokfajta hangot kiadhat. A japán mókusok mind a szabadban, mind a ketrecben tartva raktároznak élelme.
A fogságban született és tartott mókusok nagyon hamar lesznek kezesek. Kíváncsi természetűek, barátkozósak, mentesek a csíkosokra jellemző, ősszel megjelenhető agresszív viselkedéstől. Megfelelő foglakozással bújós, társat kaphatunk. Érdemes megtanítani a mókusunkat, hogy egy adott szállítóeszközbe belemenjenek, ha meglátják azt, egy nagyobb kalitka megfelel erre a célra. Így, ha szállítani, takarítani kell őket, és nem szertnénk, ha kolbászolnának körülöttünk, vagy idegesek lennének a kisebb hely miatt, már jóelőre kiküszöbölhatünk sok kellemetlenséget.
Alapvető élelmük a magkeverék, dió, rügyek, fiatal hajtások, fa magvak és gyümölcsök, toboz, makk, csipkebogyó, ősszel, alkalmanként gomba, kökény. Adni kell még nekik rovarokat, azok lárváit, például lisztkukac, gyászbogárlárva, tücsök, szöcske, sáska, jó a makk bogár lárvája is. A természetben megeszik a madártojásokat és a fiatal madarak. Élelmet keresni általában a kora reggeli és a délutáni, késő délután órákban járnak. Fogságban szinte egész nap esznek, nincs behatárolt időszak. Jó a szaglásuk és kiváló a memóriájuk, amely segít nekik télen megtalálni a nyáron elrejtett eleséget.A metszőfogak egy életen át nőnek, folyamatosan koptatni kell, ezért sok kemény eledelt kell adni nekik, mint például a dió,akácágakat hogy rághassa,hélyas mogyorót,stb.
Szaporodás
A japán mókusok ivarérettségüket nagyjából 18 hónapos korukban érik el. A párzási időszak tél végén kezdődik, és eltart késő tavaszig, kora nyárig.
A nőstény a fészket magasan a fák lobkoronájába, ágak villájába építi, vagy odúkat készít magának. Egy állatnak több, különböző funkciójú odúja is lehet. Az egyikben hozza világra utódait, a másikban alszik, mikor elválasztja a kicsiket, a harmadikat raktárnak használja. A fészekodúnak használt búvóhelyet fűvel és mohával béleli. Fogságban papírfecnivel,forgáccsal, szénával béleli szálláshelyét.
A sikeres párzást követően a vemhesség 30-40 nap, melynek végén a nőstény 2-6, ritkán több csupasz, vak, magatehetetlen apróságot hoz a világra, melyeknek súlya 8-10 gramm. A kicsik szemüket 4 hetesen nyitják ki először, kb 10 hetesen hagyják el először a fészek biztonságát, és 12 hetesen lehet őket elválasztani.
A japán mókusok évente több almot is vethetnek, de ez nagyon veszélyes az anyára nézve. Az utódok kihordása, világrahozatala, felnevelése nagyon sok energiát igényel a mama részéről. Kimerül a szervezete, és nem képes felkészülni a vedlésre, bundanövesztésre, a télre, egy hirtelen érkezett kis betegségre, amit normál eseben átvészelne, de kimerülten az életét is kiolthatják. A gyakor ellés következtében a nőstény akár egy-két éven belül elpusztulhat. Ha évente csak egy almot engedünk lehozni, akkor a szaporodó párok nősténye nem merül ki, nem betegszik meg, hosszabb ideig képes az utódok világrahozátalára.
Forásoldalak:
-http://mokustanya.5mp.eu
-http://hoernchenzucht-ritzert.de
-wikipedia.org